Ezerszerszép

“The perfect blossom is a rare thing. You could spend your life looking for one, and it would not be a wasted life.” (The Last Samurai)

“A tökéletes virág ritka dolog. Az egész életedet rááldozhatnád a keresésére, és nem lenne elfecsérelt élet.” (Az utolsó szamuráj)

Akkora mákom van, hogy nem kellett keresnem: a kisfiam tegnapelőtt megtalálta nekem.

Kár – vagy inkább szerencse – hogy a Szépség, akár az Igazság, ennyire illékony és múlandó. Rácsodálkozol egy szemvillanásnyi időre – akkor igaz; akkor szép; de sem előtte, sem utána nem volt, és nem is lesz az. Huss, kirepül a kezedből, hűlt helye marad. De akkor, abban a pillanatban ott van, a kezedben, a két ujjad közé csippentve,

és az útja

nyílegyenes a szívedig.

IMG_3383

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

A Szépség nyomában… /japán esztétika/

No, ha már egyszer idetaláltál, akkor most gyere szépen, fogd meg a kezem, hadd mutogassam végig neked, hogyan találnak el a Teremtőhöz az egyébként kevéssé vallásos japánok a Szépség létrehívása közben.

Nyilván vannak spirituális(an átmozgató) alkotások a nyugati kultúrkörben is, ám úgy találtam, a japánok, mint annyi minden mást, ezt is a maguk speciális módján csinálják: náluk a Szépség keresése, megteremtése önmagában egy spirituális-filozófiai út tud lenni. Megpróbálom érzékeltetni.

A japán esztétika – wabi-sabi és társai

A japánok az évszázadok során egész tudományát fejlesztették ki és írták le a Szépségnek, amiről pl. itt és itt bővebben és hozzáértőbbektől is olvashatsz, de azért most én is zanzásítom ide néhány összetevőjét, a teljesség igénye nélkül, már csak  a saját gyönyörűségemre (is). 🙂

Wabi-sabi

ikebana_1

Azon dolgok szépsége, melyek tökéletlenek, átmenetiek, hiányosak. Mert ami épp, hogy rügyezni kezd, vagy már hervadásnak indult, jobban fölkelti a szemlélőben a keserédes érzést, hogy a dolgok átmenetiek és semmi sem állandó. (Ami pedig egy buddhista alaptétel és/vagy kiindulás egy bölcsebben élt élethez.)

Mantrázzuk hát kicsit együtt:

“Minden dolog átmeneti. Minden dolog befejez(het)etlen. Minden dolog tökéletlen.”

Miyabi

torii_kotondo-no_series-nagajuban_long_undergarment-00044135-120901-f06Elegancia, kifinomultság, letisztultság – tehát mindazon dolgok elkerülése, amik közönségesnek, durvának, netán csiszolatlannak hathatnak. Torii Kotondo ‘Hosszú alsónemű’ című fametszetén ennek a gyönyörű kis hölgynek -azt hiszem- igen könnyedén sikerült ez a nehéz mutatvány. Ja, és hogy el ne felejtsem: mindezt spontán(nak tűnő) módon kell ám művelni!

 

 

Shibui

Ez a személyes kedvencem: az egyszerű, szerény, mindenféle hivalkodástól mentes szépség. Valami olyasmi, aminek nem szükséges hivalkodni, mert a minősége önmagáért beszél. Az ilyen tárgyak szemlélésébe -állítólag- sohasem un bele az ember, mert a kitartó szemlélő újabb és újabb részleteiben fedezheti fel a szépségét. Mélyebb üzenet: ne akarj “szép” lenni, egyszerűen csak légy “jó”, de az megbízhatóan, mindhalálig.

Jo-ha-kju

Ez az alapelv elsősorban a mozgásos művészetekben nyilvánul meg, a ‘jo-ha-kju’ jelentése: ‘lassú kezdés – fokozatos felgyorsulás – gyors befejezés’.

E mögött kell legyen valamiféle bölcsesség: hiszen hogyan érdemes nekikezdeni bármi ismeretlennek? Lassan, megfontoltan, tájékozódva. Aztán menet közben, ha már rátanultunk, egyre gyakorlottabbá és gyorsabbá válunk, mígnem eljön a búcsú ideje: ekkor viszont már tartozunk magunknak (meg annak is, akitől-amitől búcsúzunk) annyival, hogy ne húzzuk-halasszuk a befejezést. Egyúttal azt is posztulálhatjuk, hogy semmi sem tarthat minket függésben. Csodálatos. Nézd, hogyan csinálja ezt Sugino kardvívó mester:

Enso

enso

Az üresség, a semmi – és a minden… (esetleg a 42. 😉 ), ahogy a dolgok visszaérkeznek a kezdetükhöz, a kígyó a farkába harap és új ciklus kezdődik… A kör egy annyira univerzális és oly sok jelentésréteggel rendelkező szimbólum, hogy azt itt most meg sem kísérelem felsorolni. De talán ennek tudatában érthetővé válik, hogy Japánban nem kis számban akadnak olyan elvetemült kalligráfusok, akik spirituális gyakorlatképpen naponta próbálkoznak a tökéletes kör megrajzolásával. Ez nem kis vállalás, ha belegondolsz, körző és egyéb eszközök nélkül, csak úgy, szabad kézzel, egy vonással. Ami a szépséghez fűződő mondanivalót illeti: sokszor valaminek a hiányával tudjuk a legtöbbet kifejezni – azaz úgy mondunk a legtöbbet, ha nem mondunk semmit.

Kintsugi

kintsugi_1

Egy művészeti ág, melynek lényege, hogy az eltörött tárgyat nem dobják ki, hanem újra összeillesztik, és a réseket aranyporral kevert lakkal feltöltik. A törést tehát nem valami rejtegetnivaló csúfságnak tekintik, hanem épp ellenkezőleg, kihangsúlyozzák, mint az adott tárgy történetének részét. Ennek pszichés megfelelője az a jelenség, amit poszttraumás növekedésnek szokás nevezni: azaz sok esetben, ha történik velünk valami borzasztóan rossz dolog, és túléljük, erősebb, bölcsebb emberként keveredünk ki a helyzetből. A múltunk hegeit magunkon hordozzuk, és ezek a hegek, amelyek a történetünkké váltak, tesznek minket egyedivé és -különös módon- széppé.

A japán kertek

ca. 1990s, Kyoto, Honshu, Japan --- A Buddhist monk meditate beside a Zen rock garden at the Zuiho-in inside the Daitokuji Temple complex of Kyoto. --- Image by © Catherine Karnow/CORBIS

Ezek annyira lebilincselően gyönyörűek, hogy muszáj róluk külön írnom. Azt szeretem bennük, hogy szinte észrevétlenül (hogy ne mondjam: alattomosan) az ember bőre alá kúsznak, és pusztán a szépségük csodálata közben összekötnek a Magasságossal. (*Vonatkozó irodalom: A mennyei prófécia) Másképp fogalmazva, nem nyomnak le a súlyukkal, mint mondjuk a Szent Pál Székesegyház, hanem csak egyszerűen melléd ülnek hallgatni, és közben – szinte barátilag, végtelenül tapintatosan, és mégis ellenállhatatlanul – befelé fordítják a figyelmedet.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

Már a megtervezésükkor ezer szempont érvényesül: vannak például kertek, amelyeket eleve úgy rendeznek el, hogy a környezetükben található objektumok (pl. hegyek, építmények) mintegy hátteréül szolgáljanak a kertben elhelyezett fáknak, szikláknak. A japán kertek kialakításakor kínosan ügyelnek arra, hogy elkerüljék a szimmetriát, és a merőleges/vízszintes vonalakat is (mint amilyen egy fa törzse, vagy a víztükör felszíne) igyekeznek megtörni egyéb látványelemekkel.

1024px-Kyoto-Ryoan-Ji_MG_4512

Vannak (zen) kertek, amelyekben az üresség a lényeg – mégis, az arányok, az egyszerűség és a letisztultság áhítatos klauzúrát von köréjük (már ha nem fecserészik ott a békés szemlélőn kívül még ezer turista. 🙂

Végezetül, egy személyes emlék:

IMG_2774_Japan_valaszd_a_nehezebb_utat

Egyszer, még Japánban jártamkor egy meglehetősen ünnepi alkalommal egy eldugott, ám -ha jól sejtem- igen minőséginek számító picike helyen láttak vendégül. A szokványos szereposztás szerint itt is a férj volt a szakács és a feleség a felszolgáló személyzet/kukta – mi pedig az egyedüli vendégek. Miután végigettük a fenséges, mesteribbnél-mesteribben összeállított ételekből álló menüsort, megakadt a szemünk a hatalmas kalligráfián a falon. A szakács kitartó érdeklődésünkre elmesélte, hogy ez az ő műve, és nagyjából háromszázszor festette meg, hogy ki tudja választani a legjobban sikerültet. Látható, hogy nem kis méretű alkotásról volt szó, ezért el sem mertem képzelni, hány vödör festéket és hány ív papirost fogyaszthatott el a jó japán a lehető legtökéletesebb ecsetvonások után kutatva. Természetszerűleg nagyon izgatott, mi lehet az a gondolat, amire ennyi energiát rászán egy távol-keleti mesterszakács. Nem csigázlak tovább, a felirat jelentése:

“Válaszd a nehezebb utat.”

Na, ezen el lehet filozofálni.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Nagyjából innen indulunk…

“Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.oriah
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.”

 

(Oriah Hegyi Álmodó amerikai írónő verse, az eredetit angol nyelven itt találod.)

Mentés

Mentés

Mentés