Bemutatkozás

magamrol_1

Ide most leírhatnám a szokásos dolgokat, hol-mikor végeztem, milyen képesítéseket szereztem, de azt hiszem, Te nem ezért vagy itt. (Ám ha netán mégis ez érdekelne, a szakmai önéletrajzomat itt találod.)

De szerintem Te igazából azt akarod tudni, milyen ember az, akire – adott esetben – rábíznád a személyes gondjaidat. Ebben pedig tökéletesen igazad van, jó, ha az emberben működik egy egészséges önvédelem.

Álljon hát itt az, ami – személyes találkozás nélkül is, mégis személyesen – megtudható rólam, nevezetesen, hogy mely fontosabb Élet-tanfolyamok formáltak, miről szereztem tapasztalatot – a könyveken túl. Te pedig majd eldöntöd, bizalmat szavazol-e ennek a tapasztalat-csomagnak, ami én vagyok, vagy inkább valaki másra van szükséged.

Veszteség, halál és gyász – ismétlő kurzus

Veszítettem el szívemnek Kedveseket, többet is. Imádkoztam, hogy tartsák meg őket nekem, hiába… aztán átkozódtam, hogy miért ilyen igazságtalan az élet – miért pont a legjobbak mennek el?! Végül, a legmélyebb mélységben megéltem valami különöset… valami olyasmit, hogy „hordozva vagyok” – hogy vigyáznak rám, számon tartanak, még akkor is, ha én úgy hiszem végtelen elkeseredettségemben, hogy egyes-egyedül vagyok a világon a bánatommal.

Már nem fáj – de, mint egy régi sérülésnél, ha jön a hidegfront, az én szívem is bele-belesajdul olykor az emlékekbe.magamrol_2

Valamiért az én életemben központi szerepet kapott az elengedés tanulása – melléd szegődhetek az úton, ha épp Neked is ez jutott. Hidd el, van megváltás – és talán nincs is olyan messze az a túlsó part… csak engedned kell, hogy ha jönnek, a fájdalom hullámai átmossanak rajtad…egyre kisebb… és kisebb….és kisebb hullámok…míg végül partot érsz. És tudod, mi vár ott rád? Az Új.

Párkapcsolat szakkörök és fakultáció (folyamatban, jelenleg osztályismétlésre utasítva)

Igen, eveztem már én is egy csónakban egy-egy kivételes, (vagy legalábbis annak hitt) Másikkal. Csodálatos dolog visszatükröződni, megérintődni, bebocsátást nyerni egy másik ember világába, megérezni a kötelékeket a mélyben… Aztán – magamrol_3a Másikéi mellett – szembesülni a saját démonainkkal… küzdeni velük, harcolni magunkért, a kapcsolatért…elbukni, majd újra felállni…újra és újra megtenni mindent, beleadni a legtöbbet, amink csak van… és mindeközben fejlődni egymás mellett, változni és figyelni, ahogy kettőnk változása kiegészíti és támogatja egymást…

Persze előfordul, hogy  nem „össze-növünk”, hanem szét – azaz „elfelé fejlődünk” egymástól, egyre távolabb… A változás törvény, megtörténik velünk, akár akarjuk, akár nem. De tiszta szívvel jelen lenni helyzetekben, tisztességesnek maradni a Másikkal szemben – ez már a mi választásunk.

Sajnos, hiába minden tanulmány, pszichológusdiploma és egyebek, az én életem úgy alakult, hogy jelen pillanatban két gyönyörű gyerek szintén gyönyörű 😉 , ámde egyedülálló édesanyja vagyok. Bár elszomorít, hogy ez egyáltalán megtörténhetett, mindazonáltal a magam részéről nem vagyok hálátlan, és boldogtalan sem – ám egyelőre ebben a témában úgy tűnik, osztályismétlésre kényszerültem.

Kulturális különbségek – tanulmányútIMG_1238

Akkora nagy mázlista vagyok, hogy más külföldi utazások mellett volt szerencsém egy egész évet Japánban eltölteni. Akkor azzal a céllal indultam neki, hogy kifigyelem, mi az, ami általánosan emberi, és mi az, ami inkább csak kulturálisan belénk ivódott… és valóban kaptam is egy másik perspektívát, nem csak a japán emberekre, hanem miránk, magyarokra nézve is. Megéltem milyen az, távol lenni az otthontól, családtól, barátoktól, és aztán újra hazacsöppenni, amikor már az otthon nem tud újra ugyanaz az otthon lenni, amit otthagytál… pontosan azért, mert már láttad kívülről. Amikor sem itt, sem ott nem tudsz igazán otthon lenni…és végül mégis hazaérsz, belül, a lelkedben.

Bár Japánról és a japán emberekről rengeteget tudnék mesélni, ezt itt és most mégsem teszem, mert helyettem megtették már mások, ráadásul igen jól, pl. itt.

Spiritualitás – elemi iskola

Pszichológusként nehéz erről beszélni, hidd el, már-már olyan, mint egy coming-out. 🙂

Bár a segítő beszélgetéseket fenntartom a szigorúan vett pszichológiai módszereknek, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne közöm a spiritualitáshoz. Főleg saját részre olykor vetek magamnak Tarot-kártyát; ismerősi körben gyakorta előfordul, hogy Reiki-kezelést adok; továbbá (de ezt már tényleg csak súgva merem elmondani) van egy kiváló asztrológus, akit időről-időre felkeresek és igen jó szívvel tudok ajánlani.

Ezen felül vannak jóslóálmaim és -gyermekcipős- spirituális megtapasztalásaim, de egyelőre magamrol_4nem találtam még ki, hogy ezt hogyan tudnám/akarnám én ötvözni a segítő beszélgetésekkel. Annyit tudok, hogy ez egy létező dolog, az emberi tapasztalás része, emiatt nem lehet kihagyni a képből. Egyelőre itt tartok.

Végezetül álljon itt néhány alapvetés:

Szakmailag azokat a segítőket becsülöm nagyra, akik őszinték, lelkiismeretesek, örömteli és szeretetteljes légkört árasztanak, és nem akarnak mindenáron tökéletesnek, a többi embernél jobbnak látszani – esetleg maguk is megjárták már a poklot, azaz nem csak elképzelni tudják a szakkönyvek alapján, hogy milyen az. Yalom-mal együtt vallom, hogy a terapeuta legelőször is ember kell legyen.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Közel áll a szívemhez a humanisztikus szemlélet, amely hiszi, hogy az ember alapvetően jó, és mindannyiunkban van egy pozitív belső hajtóerő, ami újra és újra a továbbfejlődésre, kiteljesedésre serkent.

Hiszek abban, hogy léteznek a világban érthetetlen, kifürkészhetetlen, rejtelmes erők, amelyek az emberi elme számára felfoghatatlanok, mégis működnek. Valahogy így:

A gyöngy

Egy esőcsepp, felhőből aláhullva,
A tengert meglátta és megszégyenült.
„Ki vagyok én, ha van tenger?” kérdezte,
És mikor az alázat szemével tekintett magára
Egy kagyló magához vette és dajkálta.

(Sirázi Szádi)

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés