Tornai József: Glóriásan

Most beszélhetsz,
most egymás közt vagyunk,
most bevallhatod, hogy nem tudtad
legyűrni hiúságodat, irigységedet
és a mások bírálgatásának nyavalyáját,

most elmondhatod, hogy
jutott neked egy-két barát,
egy-két barátnő, egy-két szerelmes,
mégse voltál boldog, és röhögtél
is azokon, kik idillt akartak itt látni,

most elismerheted, hogy
nem tudtad elérni a bölcsességet
(persze ez Szókratésznek, Kantnak,
Jaspersnek is alig sikerült, és Hamvas is
hiába beszélt az „alapállás” metafizikájáról),

most meggyónhatod, sose
tudtad eldönteni: csodáld vagy nevesd
ki a megváltókat, kik halálukig hittek
abban, hogy ősragadozó természetünket
meg lehet változtatni,

most károgd el, hogy benned teljes
zűrzavar ordítozik, töri a széket,
vágja földhöz a poharat, mint
egy kocsmában, hol mindenki iszik
és fecseg glóriásan.

Oliverio Girondo: Sírni keservesen…*

Sírni keservesen, könnyeket ontva
átsírni az emésztést, meg az álmot
sírni kikötőkben, sírni kapukban
sírni serényen, sárga könnyet sírni
megnyitni a sírás csapját, zsilipjét
átitatni lelkünket és trikónkat
elárasztani ösvényt, kerti sétányt
úszva menekülni a könny tavában
antropológiát tanulni sírva
Afrikán keresztülutazni sírva
születésnapot ünnepelni sírva
sírni mint pacsirta, mint krokodilus
ha a pacsirta és a krokodilus
csakugyan mindig sír
kisírni mindent, igazán kisírni
orrodból sírni, térded kalácsából
sírni köldököddel, sírni a száddal
sírni szerelemből, undorból sírni
sírni kövéren, sírni ösztövéren
sírni rögtönözve, emlékezetből
sírni álmatlan éjjel és egész nap…..

*(Dobos Éva fordítása)

Ősi kínai bölcsesség

„Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, bolond: taszítsátok el magatoktól,
Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, egyszerű: tanítsátok,
Aki tud, és nem tudja, hogy tud, alszik: ébresszétek fel,
Aki tud, és tudja, hogy tud, bölcs: kövessétek.”

Johann Wolfgang von Goethe: Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél,
Mit akar? kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor,
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

Tao Te King (részlet)

Egyedül én vagyok nyugodt,
Nem állok a fénybe,
Akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
Nem lel szilárd helyet a lábam;
Mindenkinek van bőviben,
Csupán nekem nincs semmi sem.
Lám, bolond szív jutott nekem!

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Henri Viscandi: Meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól,-
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,-
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,-
gondolkozó agyat és testi erőt
kaptam, hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem,-
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam,-
és kaptam az Úrtól bajbajutott
embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulat helyett
alkalmat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem
és mindent megkaptam, amire
szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat!

Fodor Ákos:

ALTATÓ
minden veszteség
fájdalombacsomagolt
megkönnyebbülés

AXIÓMA
mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

EPIKTÉTOSZ-VISSZHANG
Sose mondd azt: „el-
veszítettem”, semmiről;
mondd: „visszaadtam”.

a
Végy egy Ezt-vagy-Azt,
emeld föl a szívedig
s vigyázva tedd le.

MŰHELY-HAIKU
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

ÉLET-REKLÁM
Sűrített Élmény:
násztánc, gyászindulóra
– NEM HAGYHATJA KI!!!

AXIÓMA
emberi művet
csak abbahagyni lehet:
– befejezni: nem

MÉRLEG-HAIKU
akárhogy,
akár-
mikor: aki nem boldog
éppen:
hálátlan

AXIÓMA
a szeretésen
kívül minden emberi
tett: romépítés

Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.