Nárcisztikus személyiségzavar,
a nárcisztikus személyiség kezelése
Hogyan szabadulj meg a bántalmazó kapcsolatból, hogyan kezeld kapcsolatodat a nárcisztikus személyiséggel?
Nárcisztikus személyiségzavar
Az elmúlt években kezd bekerülni egyre inkább a köztudatba ez a személyiségzavar, a neten sokféle felsorolást lehet olvasni, amelyek gyakorlatias, megfogható példákkal szolgálnak, ugyanakkor előfordul, hogy félrevezetőek, szakmai hibákat vétenek, vagy keverik a nárcisztikust a pszichopatával és a borderline-nal (megjegyzem, létezhetnek kevert esetek, és nárcisztikusból is ismerünk enyhébb és súlyosabb eseteket….)
Fontos tudni, hogy a nárcizmus egy meglehetősen bonyolult és szerteágazó fogalom, akit ez bővebben is érdekel, annak jó szívvel ajánlom Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című művét.
A klinikai pszichológusok, pszichiáterek általában jól körülírt kritériumok alapján döntik el, hogy valakit besorolnak-e ebbe a (nem épp hízelgő) kategóriába, vagy nem. A tisztánlátás végett bemásolom ide a nárcisztikus személyiségzavar szakmailag is elismert kritériumait (az általam hozzáfűzött magyarázatokkal kiegészítve):
A NÁRCISZTIKUS SZEMÉLYISÉGZAVAR DIAGNOSZTIKAI KRITÉRIUMAI
Fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló grandiozitás (fantáziált vagy viselkedéses), csodálat iránti igény és empátiahiány mindent átható mintázata, amit az alábbiak közül 5 (vagy több) jelez:
(1) Nagyzoló elképzelés saját fontosságával kapcsolatban (pl. saját tehetségét és eredményeit eltúlozza, megfelelő teljesítmény nélkül elvárja, hogy felsőbbrendűnek és kiválóbbnak ismerjék el).
Lehet, hogy úgy érzed, ahol ő bevásárolt önbizalomból, oda mindenképp érdemes volna neked is betérni, mert igen nagy tételben adták; egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg benne önnön képességeinek és nagyszerűségének tudata, még akkor sem, ha ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy valóban van alapjuk az önbizalomra, mert tényleg teljesítenek valami nagyot – ilyenkor kicsit nehezebb meglátni az önbizalom túlzó mivoltát.
(2) Folyamatosan határtalan sikerről, hatalomról, éleselméjűségről, szépségről vagy ideális szerelemről fantáziál.
A gondolkodását uralhatják az ideálisról alkotott képzetek – akár a realitás kárára is. Ezért lehetséges, hogy szülőként idealizálják az egyik gyermeküket (miközben a másik bűnbak lesz), vagy egy párkapcsolat kezdeti szakaszában a másik felet – ám erről a magas piedesztálról igen nagyot lehet zuhanni a szemükben, akár egy pici hiba folytán is. Ha nem szeretnénk a kegyeikből kiesni, tökéletesen kell teljesítenünk; a legapróbb hiba is vesztünket okozhatja.
(3) „Különlegesnek” és egyedinek tartja magát, akit csak más különleges vagy fontos, magas státuszú emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, és aki csak ilyen emberekkel társulhat vagy kerülhet kapcsolatba.
Ő magát mások felett állónak tartja, számos területen keresheti ezt a fajta felsőbbrendűséget (intellektus, anyagi javak, hatalom, spirituális nagyság), és csak azokat veszi emberszámba, akik ebből a szempontból (legalábbis az ő szemében) nagyot teljesítenek. Mindenki más a „köznép”, a „plebs”, akikkel szóba sem érdemes állni.
(4) Túlzott csodálatot vár el.
Azaz őt minden helyzetben el kell ismerni, kritikával illetni nem lehet, ha ez mégis megtörténik, akkor a kritikát lepergeti, áthárítja a másikra, vagy dühöng miatta- ez a nárcisztikus düh, ami felnőtt embertől egészen szokatlan és ijesztő mértékű, akár tettlegességig is fajuló „hisztit” jelent.
(5) Feljogosultság és feljogosítottság érzése (különlegesen kedvező bánásmóddal vagy az elképzeléseivel való automatikus alkalmazkodással kapcsolatos irreális és indokolatlan elvárás).
A dolgok úgy történnek, ahogy ő kitalálja, ahogy ő elképzeli – ledominál másokat, a döntések mindig az ő szája íze szerint alakulnak. Nem tud és nem is célja, hogy alkalmazkodjon vagy kompromisszumokat keressen, ez mindig csak a többiek dolga lesz. Nincs egyenjogúság a kapcsolataiban, és a mércéje mindig kettős: amit neki szabad, azt a másiknak nem, és ez magától értetődő -legalábbis számára.
(6) Interperszonálisan másokat kihasznál (másokat a saját céljai elérésének szolgálatába állít vagy kizsákmányol).
A vele kapcsolatba kerülőket kizsigereli, akár érzelmileg, akár anyagilag, a másikat használati tárgyként kezeli, amit olykor rendben kell tartani -vagy nem. Érzelmileg olyan, mint egy feneketlen kút: nagyon sok emberi érzést, figyelmet, odafordulást, gondoskodást el tud nyelni anélkül, hogy ezeket viszonozná.
(7) Empátiahiány: nem szívesen ismeri fel vagy azonosul mások érzéseivel és szükségleteivel.
A másik igényeiről (és olykor létezéséről is) nagyvonalúan elfeledkezik; ha erre netán mégis emlékeztetik, akkor a másik azonnal „követelőzőnek” és „túlérzékenynek” lesz bélyegezve. Átgyalogol rajtad, majd panaszkodik, hogy összepiszkoltad a cipőjét.
(8) Gyakran irigy másokra vagy azt gondolja, hogy mások irigyek rá.
Az ő világában alá-fölérendeltségbe tagozódik minden és mindenki – kivétel nélkül. Ez párkapcsolatban, barátságban -azaz egyenrangúságot feltételező kapcsolatokban válik különösen feltűnővé. Az embereket három csoportba sorolja: 1-akik felette állnak, akikre felnéz, akik méltóak őhozzá és akikhez ő méltó; 2-az alatta lévők sokasága, az aljanép, a plebs, a „feláldozható” kategória; 3-az ellenségek, akik az ő kárát akarják, és akik soha nem szűnő rosszindulattal viseltetnek irányában -legalábbis őszerinte.
(9) Arrogáns, dölyfös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök jellemzőek.
Valójában egy kellemetlen ember, aki másokat lekezel és ledominál – de gyakran előfordul, hogy -egy felszínesebb ismeretségben- lehengerel és elbűvöl másokat, akik nem veszik észre vagy nem bánják, hogy alsóbbrendű pozícióba nyomja le őket. Humor, jópofaság, alázat(oskodás), szerénység maszkját öltheti magára, és nagy rajongótábort is gyűjthet maga köré – amely táborból egyesével, csendben potyognak ki a „kegyvesztettek”, vagy azok, akik felismerték, mi rejlik a nyájas álarc mögött.
Két kiegészítő mondat:
Fontos, hogy személyiségzavart gyerekeknél NEM diagnosztizálunk (hiszen a személyiség ekkor még nem kialakult, változóban van), tehát csak felnőttre mondható ki, hogy nárcisztikus személyiségzavara van.
A másik: ne essetek bele abba a csapdába, amibe a klinikai pszicho-szigorlat előtt én estem bele, hogy nagyjából az értelmi fogyatékosság kivételével az összes mentális zavart felfedeztem magamon….
A másik: ne essetek bele abba a csapdába, amibe a klinikai pszicho-szigorlat előtt én estem bele, hogy nagyjából az értelmi fogyatékosság kivételével az összes mentális zavart felfedeztem magamon….
A nárcisztikus bántalmazók egyébként is jó rutinnal bizonytalanítják el az áldozatukat annak saját józan eszében és helyzetértékelésében (ezt hívjuk gázlángozásnak), úgy, hogy az végül önmagát látja személyiségzavarosnak. Szóval csak óvatosan a diagnózisalkotással, a fentieket kizárólag tájékoztató jelleggel raktam fel, hogy a nárcisztikus manipuláció áldozatainak tájékozódását segítsem.
Ahhoz, hogy valakire ezt a címkét hivatalosan fel lehessen tenni, elengedhetetlen a szakmai háttér és a gyakorlati tapasztalat – továbbá némi alázat, hiszen a nárcisztikus személyiségzavar nem túl könnyen felismerhető, ám meglehetősen súlyos diagnózis, és -valójában- szenvedő emberekről beszélünk, még ha ők maguk nincsenek is ezzel tisztában.
Nárcisztikus férfi, nárcisztikus nő
Első pillantásra úgy tűnhet, a zavar főképp férfiakat érint – ám ez nincs így. Körülbelül 1/5 – 4/5 az arány a férfiak javára, azaz a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők 20%-a nő, és nagyjából ugyanazokkal a manipulációs trükkökkel teszi tönkre a környezetét, mint a férfiak. A férfi és női nemi szerepekből adódó különbségek átszínezhetik ugyan némiképp a viselkedést, de a károkozás mértéke nagyon is hasonló mind a két nem esetében.
A nárcisztikus személyiségzavart (mint ahogy a személyiségzavarokat általában) még egy szakembernek is óriási kihívás (és sajnos sok esetben egyenesen lehetetlen küldetés, lásd alább) kezelni. Ezért hiú az az ábránd, hogy ha eléggé szereted őt, ha elég türelmes vagy vele, ha elég sokat engedsz neki, ha elég sokat imádkozol érte… (a sor tetszőlegesen folytatható) akkor majd ő megváltozik. Ebben a hiábavaló küzdelemben csak te fogsz megváltozni – és nem feltétlenül a javadra. Ezért jobb minél hamarabb leszámolni az ilyen irányú illúziókkal, elkönyvelni a veszteségeket, és tovább lépni.
A nárcisztikus személyiség kezelése
Az, hogy egy nárcisztikus ember önszántából terápiás segítséget keres, ritka eset, legtöbbször kényszer vagy zsarolás hatására mennek, hogy ezzel édesgessék vissza magukat a másik fél kegyeibe. Ilyen esetekben lehengerlik a terapeutát, vagy magukat állítják be áldozatnak, esetleg tesznek néhány teátrális gesztust, ám néhány alkalom után visszatérnek a szokásos „üzletmenethez”.
Minden terápia alapja a változni akarás és az őszinteség – és nekik sajnos egyik sem erősségük. A nárcisztikus személyiségnek nincs betegségtudata, azaz nincs különösebb baja önmagával: ő azt éli meg, hogy mindenki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy ő jól érezze magát. És miközben ő makacsul ellenszegül a változásnak, a vele kapcsolatban lévők felőrlődnek mellette, majd előbb-utóbb továbbállnak.
Azon ritka esetekben, amikor egy nárcisztikus valami csoda folytán mégiscsak képes meglátni ezt a tendenciát (azaz hogy valamin változtatnia kéne, hiszen újra és újra elhagyják őt, vagy pedig elhasználódnak, boldogtalanná és sebzetté válnak az emberek körülötte); elképzelhető, hogy összegyűlik benne annyi elszánás, hogy önszántából terápiába megy. Ha ez a rendkívül szerencsés csillagállás bekövetkezik, még mindig igen hosszú és göröngyös út áll előtte (évekről beszélünk), amikor is egy jó és erős személyiségű, szakképzett terapeuta mellett esélye nyílhat a változásra. Párkapcsolatban, barátságban, családi viszonylatban mindez nem kivitelezhető – az ilyen személyek gyógyításához egészen egyszerűen ennél jóval több kell! Olyasmikre van szükségük, amik egy egész más kapcsolódási formában lehetségesek csak: egy jól terhelhető terapeuta speciális terápiás eszköztárára, kihegyezett, ultraérzékeny megfigyelőképességére, magas szintű kommunikációs manőverezési képességére, magukra a terápiás keretekre (hetente kitartóan eljárni, csak arra a 45-50 percre szorítkozni, stb.). Gondold meg – egy alapjaiban sebzett és aztán torz módon összeforrott személyiségnek kell megteremteni azt a közeget, amiben egy egészségesebb módon újraépítheti magát – ehhez bizony évek kellenek, és bár a szeretet csodákra képes, az ő esetükben sajnos önmagában kevés. Ők olyanok, mint egy szoba, amelynek nincs ajtaja: a világ minden szeretete és emberi érzése lepereg a falukról anélkül, hogy ez transzformálná őket, vagy bármiféle változást idézne elő bennük.
Nárcisztikus (pár)kapcsolat, nárcisztikus szülő(k)
Egy nárcisztikus személyiséggel -szoros- kapcsolatban lenni előbb-utóbb óhatatlanul lelki sérüléshez vezet. Pont. Az ilyen emberek működése olyan, hogy az ő személyiségük akkor van egyensúlyban, ha másokat maguk alá gyűrhetnek, és mivel hiányzik az empátiájuk, nem is lehet velük beláttatni, hogy amit tesznek a másik emberrel, az nem helyes.
Ha úgy érzed, bántalmazó jellegű kapcsolatban vagy egy ilyen emberrel, fontos, hogy tudd: nem vagy egyedül, és van kiút. Szeretettel várunk minden második kedden az Újrakezdők csoportban, ahol sorstársakkal beszélgethetsz.
„A tükörlabirintus kijárata”
Ha meg akarsz szabadulni a nárcisztikus bántalmazásból, előbb-utóbb le kell venned a szemed arról, hogy a nárcisztikus mit csinál, hogyan csinálja, és miért teszi, amit tesz. A figyelmedet előbb-utóbb magadra szükséges irányítani, a te utadra, ami e mellé az ember mellé vezetett, és főleg arra, hogy fogsz innen továbblépni. Ebben az előadásban pontosan ezeket a kérdéseket igyekeztem körüljárni:
„Amikor betévedünk a nárcisztikus bántalmazás kívülről csillogó-villogónak tűnő, hívogató tükörlabirintusába, még csak nem is sejtjük, mi vár ott ránk. Az áhított boldogság helyett utat tévesztve, önmagunkat elveszítve bolyongunk, mindaddig, míg egyszer csak fel nem eszmélünk a nyilvánvalóra: hé, engem itt bántanak! Szép szavakkal, trükkösen, manipulálva, ajándéknak és szeretetnek álcázva, ezerféle színben és formában ugyan, de: bántanak.
Ekkor indulhat el az útkeresés kifelé, míg meg nem találjuk a labirintus kijáratát, hogy újra tiszta levegőt szívhassunk. Az útvesztő, melyben annyit sebződtünk, és amiből végül kénytelenek voltunk saját hajunknál fogva kirángatni magunkat, visszavonhatatlanul transzformált bennünket. Csak utólag látjuk, valahol talán szükségünk is volt rá, hogy utat tévesszünk benne: ez segített önmagunkhoz közelebb jutni.”
Az előadás Kovács JuJu: Nárcisz című fotókiállításának témájához kapcsolódott.
No kontakt Vele – kontakt Önmagaddal!
Újrakezdők online önsegítő csoport nárcisztikus személlyel küzdő sorstársak részére
„Szeretnénk megmutatni neked, hogy nem vagy egyedül.
Akik ott lesznek, mindannyian átélték, amit Te (vagy valami nagyon hasonlót), és -Hozzád hasonlóan- szeretnék újra a kezükbe venni életük irányítását. Két hetente kedden azért jövünk össze, hogy ebben az elhatározásban támogassuk egymást, megértsük, hogyan kerültünk bántalmazó kapcsolatba és ami még fontosabb, hogyan tudunk a saját erőnkhöz kapcsolódva kilépni belőle. Ha kész vagy elköteleződni önmagad mellett, és a bántalmazódról végre magadra áthelyezni a fókuszt, várunk szeretettel!”
Tetszett?
Hátha a többi írásom is érdekelni fog:
Megjelent a tudatalatti világában játszódó, gyászfeldolgozást segítő regényem, Az Álomszövő!
Blogbejegyzés: A Tettes-Áldozat-Megmentő játszma
