Ajanta és Serge Vidal-Graaf: Térjünk a lényegre!
A valódi intimitás nyomában: hogyan beszéljünk a szexről egymással úgy, hogy az hiteles, őszinte és emberi maradjon, elkerülje a pornós kliséket, de kifejezze vágyainkat és tiszteletben tartsa a másikéit. Ritkaság egy túlszexualizált világban.
Kis emberi gyarlóságaink, számba szedve – amivel végtelenítjük az ördögi köröket, de legalább így nem kell szembesülnünk néhány kellemetlen igazsággal. Tiszta haszon! Ha szeretnéd magad még egy kicsit áltatni, NE olvasd el ezt a könyvet. (És akkor már jobb, ha Freud-ot is messze elkerülöd.:-))
Nőknek alapmű – férfiaknak kötelezően ajánlott. 🙂
Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
Egy hosszú élet kalandjai, Gyuri bácsi lebilincselő stílusában. Ha szeretsz idős embereket az életük történéseiről hallgatni, ezt imádni fogod. (Én minimum hatszor olvastam újra eddig, szerintem addiktív.)
Végtelen bölcsesség véges mennyiségű szótagszámban. Jól irányzott lórúgások patikamérlegen adagolva, az esetleges mellékhatásokért nem vállalok felelősséget! 🙂
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Ezt főleg kollégáknak ajánlom – úgy látom, egyre többünk meggyőződése, hogy nem bűn emberinek, közvetlennek és sebezhetőnek maradni, még ha az ember pszichológus/pszichiáter is. Fontos a határtartás, de ezek a határok nem lehetnek elmozdíthatatlan betonfalak. Hálás vagyok Yalomnak, hogy leírta mindezt egy könyvben is, nagyon érzékletesen, így bátran hivatkozhatok a szaktekintélyre.
A legnagyobb hiba, amit a mai Magyarországon elsőszülő nőként elkövethetsz, hogy rábízod magad a nőgyógyászodra. A realitás ugyanis sajnos az, hogy nálunk nem könnyű olyan kórházat (és nőgyógyászt!) találni, aki hagyja a szüléseket a maguk háborítatlanságában lezajlani, és emiatt rengeteg nő/család nem csak egy kisbabával, hanem meglehetősen traumatikus élményekkel „gazdagabban” távozik a kórházból. Úgyhogy nagyon érdemes észnél lenni, tájékozódni a normál -háborítatlan!- szülés természetes menetéről, hogy mennyire fontos, hogy a szülő nő biztonságban érezze magát, ne vegyék ki a kezéből az irányítást, a felelősséget, ne döntsenek a feje fölött, ne alázzák meg, ne…, ne…, ne… Régebben a szülő nőket körbevette egy támogató női közeg: bába, már szült nőrokonok, akik saját tapasztalatuknál fogva biztonságot adtak neki. Manapság az elsőszülők abszolút magukra vannak hagyva – miközben az az elvárás, hogy tudniuk kéne, hogy is kell szülni – mégis honnan? Szóval ha babát vársz/vártok, no para: ez a könyv egy igen jó első lépés.
James Redfield: A mennyei prófécia
Spirituális alapmű, szemfelnyitó hatással. Úgy tűnik, vannak univerzális törvények, amik mintha működni látszanának… (Kivéve, ha a J.A. féle törvénymódosítás életbe lép, és a szövedék mégiscsak fölfeslik valahol.)
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
A kevesebb több. Korunk gyermeke egészen egyszerűen túl van halmozva tárgyakkal, információkkal, programokkal, digitális kütyükkel, miközben hiányát szenvedi mindannak, amire valójában szüksége lenne: a körülötte élő felnőttek reá szentelt idejére és osztatlan figyelmére, a saját önálló játékának a zavartalanságára, sőt, horribile dictu, némi unatkozásra is!
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Mit él át a civil lakosság, ha átmegy rajta a front… és a frontkatonák. Kőkemény, kíméletlen önéletrajzi mű, megvallom őszintén, a könyv elolvasása után három hónapig heveny férfigyűlöletbe estem (azóta szerencsére ez maradéktalanul felszívódott – de csak mert jó rutinnal tudok felejteni… 🙂 )
Miközben ömlenek ránk a tévéből az erőszak és a halál képsorai, tabunak számít a halálról, a halál méltóságáról a maga mélységében beszélni. De mégis hogyan lehet megbarátkozni az élet végességével?! Nem ígérem, hogy a könyv végére lepacsizol a Kaszással, de talán arról meggyőzhet, hogy az életben nem a halál a legrosszabb dolog. Polcz Alaine neve egyébként fogalom a témában, fantasztikus ember volt, nem mellesleg a magyar hospice mozgalom elindítója… érdemes meghallgatni is, amit mond, pl. itt és itt.
Popper Péter: A belső utak könyve, Praxis, Hogyan öljük meg magunkat?
(De Péter bácsitól nagyjából bármi jó, zseniális előadó is volt, érdemes rákeresni a Youtube-on!)
Raymond A. Moody: Élet az élet után
A klinikai halál állapotán átesettek élményei egy könyvben rendszerezve, tudományos alapon. Úgy tűnik, a (klinikai) halál beálltakor nagyon egy srófra kezd járni az agyunk, főleg, miután leállt az agyműködés is…
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Aki elolvassa, az úgy tehet, mint aki ért a részecskefizikához és a relativitáselmélethez. Higgyétek el, a megfelelő társaságban -főleg nőként-nagyokat lehet ám villantani a kvantumfizikával! (De olvasmánynak sem utolsó.)
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Ehhez a könyvhöz én vissza-visszatérek, olyan, mint egy életeken átvezető spirituális-pszichológiai kalandregény, letehetetlen.
Csodálatos, gyönyörű, fájdalmas könyv. Sok zsepit ajánlok.